Zsuzsa Néni Levél Apuka Levélre

Kedves Apuka!

Köszönöm a lenti bejegyzést. Akkor most felteszem az enyémet is.

Kedves Szülők!

Sokat gondolkodtam azon, hogy közzétegyem-e ezt a bejegyzést, mert nem szeretnék beleavatkozni abba, ami szülők facebook csoportjában zajlik. De nagyon bánt, ami és ahogy felkerült oda tegnap este, és úgy érzem, reagálnom kell, mert nem akarom, hogy Önök fél információk alapján alkossanak véleményt, esetleg kellemetlen konfliktus alakuljon ki. (Úgy látom, elkéstem.)

Az iskola nem katonai kiképzőhely, hanem gyermekintézmény, ahol különböző személyiségű, habitusú és neveltetésű gyerekek alkotnak közösséget. Óhatatlanul adódnak konfliktusok, és egy olyan osztályban, mint a mienk, ahol sok az öntörvényű, nehezen kezelhető gyerek, gyakrabban vannak összezördülések. Néha nehéz megakadályozni, hogy elfajuljon egy-egy veszekedés. Minden közösségben van olyan, aki provokál, és van, aki üt vagy rúg, főleg, ha provokálják. Jelen eset résztvevői ilyenek. Az előbbit könnyű letagadni vagy elhallgatni, utóbbit nem, mert látszik. Nem kétséges, hogy a közvélemény kit tart inkább bűnösnek, pedig a másik se ártatlan. 

Jól tudjuk szülőként, hogy a baj akkor is megesik, ha ott állunk a gyerek mellett. A legtöbb, amit tehetünk, hogy igyekszünk mielőbb orvosolni a problémát. Pedig nem több tucatnyi gyerekre kell otthon felügyelnünk. Egy iskolában kivitelezhetetlen, hogy folyton szemmel tartsunk minden gyereket, és az sem elvárható, hogy minden konfliktust fülön csípjünk. Előfordul, hogy csak utólag tudunk intézkedni, feltéve, ha tudomásunkra jut az eset. Lehet, hogy most felháborodnak páran, de szerintem nem is kell feltétlenül mindenről tudnunk. A gyerekeknek meg kell tanulniuk a felnőttek nélkül is megoldani a konfliktusaikat, és ha nem akarunk örökké helyettük intézkedni, akkor erre van is esélyük. Más kérdés, ha valakit durván bántalmaznak. (Nem egy kis karmolászásra, haj- meg pulóverhúzogatásra gondolok.) Ebben az esetben szükség van felnőtt segítségére is.

A sértett gyermek egyszer sem jelezte a csoportra vigyázó pedagógusnak, hogy bántották. Minden egyes esetről csak utólag, a nagyszülőtől értesültem, mint osztályfőnök. A szülő nem kereste az illetékes pedagógust a problémával, nem jött fogadó órára, nem érdeklődött a másik fél álláspontjáról, sem arról, hogy történt-e intézkedés az esettel, esetekkel kapcsolatban. Pedig ha megtette volna, akkor tudná, igen, történt. Történtek elbeszélgetések gyerekekkel, szülőkkel, akik együttműködők és készségesek voltak a probléma megoldása érdekében. Konzultáltunk a kollégákkal, mire figyeljünk, és megbeszéltük osztályszinten is, mit kell tenni, ha valaki bánt minket. A bántalmazó gyerek osztályfőnöki figyelmeztetést kapott, és az igazgatót is tájékoztattam, ahogy azt minden olyan esetben megteszem, amikor valamilyen probléma merül fel az osztállyal, vagy egyes gyerekekkel kapcsolatban.

Nem volt szándékom a posztoló szülőt megbántani, csak azt szerettem volna jelezni, hogy bármi történik, mindig tájékozódjanak, mielőtt háborognak, intézkednek  vagy véleményt alkotnak. Az a kérésem, hogy ne kerüljék meg a pedagógusokat, mert ők vannak egész nap a gyerekekkel, előfordulhat, hogy elmondanak olyan dolgokat is, amit a gyerek otthon nem mesél el, vagy éppen másképp mesél. Minden igazságnak két oldala van, és a gyerek csak a saját szempontjából látja a dolgokat. Ahhoz, hogy igazságosak legyünk, mindenki álláspontját ismernünk kell. 

Megértem a szülőt, hogy felháborodik és aggódik, ha bántják a gyerekét. De a tegnapi poszt helyett inkább jött volna be az iskolába, hogy beszélgessünk, és keressünk közösen megoldást. Mindenki jobban jött volna ki ebből a helyzetből.

Nekem az osztályban minden gyerek egyformán fontos. Nagyon sajnálom a kislányt, akit bántottak, de próbálok segíteni annak is, aki bántotta, mert ő még csak egy kisgyerek, és nekünk felnőtteknek az a dolgunk, hogy jó irányba tereljük, ne pedig ítélkezzünk felette.

Zsuzsa néni